I. r�sz

Az iskola �res �s elhagyatott, f�k�nt becs�nget�s ut�n. Halkan l�pdelve baktatok visszafel� a folyos�n. Az orvosiban voltam, ezen a h�ten m�r harmadszor. Nem tudom, hogy mi bajom van, de ah�nyszor megl�tom �t, el�julok. Valami k�l�nleges �s misztikus lehet a dologban. Azok a s�t�t szemek megbabon�znak, magukba r�ntanak �s nem engednek el soha t�bbet. Nem tudom, hogy mi t�rt�nik velem, de nem tulajdon�tok k�l�n�sebb odafigyel�st a dolognak. Ez van, nem tudom megakad�lyozni, hogy a szemembe n�zz�l. Hiszen mindennap tal�lkozok veled, Sensei.

Vissza�rek a terembe �s padt�rsam f�lve r�m n�z �s megk�rdezi:

-Jobban vagy m�r?

Igenl�en b�lintok, am�g nincs a k�zelembe, addig j�l el vagyok, most nem vele van �r�nk. Ez sz�momra megk�nnyeb�l�s, megszabadulok egy olyan tehert�l, amit�l am�gy nem tudn�k szabadulni. A nevem Kyo. Nem nevezhetem magam egy �tlagos embernek, mert egy olyan iskol�ba j�rok, ahol okkult tudom�nyokkal foglalkozunk, kezdve a fekete m�gi�t�l a feh�rig. Ez az iskola benntlak�sos. Azaz koll�gium is egyben. A napjaimat itt t�lt�m, s nem tehetem meg azt, hogy fogom magam �s hazamegyek. A sz�leim nagyon kem�nyen dolgoznak az�rt, hogy ebbe az elit iskol�ba j�rhassak. Ha feln�v�k val�sz�n�leg pszichol�gus leszek, vagy valami olyasmi. Nem tudom, hogy mi�rt k�ldtek ide a sz�leim, hiszen nem l�tok magamban semmi �rdekeset. Teljesen �tlagos sempai vagyok. Tizenh�t �ves, magas, s�t�t barna haj�... Teljesen �tlagos fi�. A szemeim azonban s�t�tk�kek, b�r �n ennek sem tulajdon�tok semmi jelent�s�get, de a sz�leim �s a bar�taim szerint ez nagyon furcsa. Ebbe az iskol�ba csak fi�k j�rnak, �s a tan�rok k�z�tt is csak egy n� van. M�ig sem tudom meg�rteni azt a b�tors�got, miszerint � ide j�tt. Ebbe az iskol�ba, ahol j�form�n csak f�rfiakkal �l egy�tt. Ebben az iskol�ban mindenkinek k�l�n szob�ja van, ahol ketten laknak. �n egy hossz�, sz�ke haj� fi�val �lek, akit meglehet�sen sz�pnek tartok. Soha nem vonz�dtam a fi�khoz, de � m�g az �n szememben is sz�p.

A Sensei, aki miatt mindig el�julok, k�l�nleges bi�l�gi�t �s f�ldrajzot tan�t. Gy�l�l�m azt a tan�rt. Gyakran fekszem az �gyamon �s azon gondolkozom, hogy mit tehettem az �letben, ami�rt a sors vele �sszehozott. M�g szerencse, hogy ez a gy�l�let k�lcs�n�s, mind a ketten ut�ljuk egym�st. Sajnos �gy is mindennap tal�lkoznunk kell. Mindennap van ilyen �r�m. Kics�ngetnek �s mi kirobogunk a teremb�l. A k�vetkez� �r�m k�l�nleges f�ldrajz, nem �julhatok el megint, nem fogok a szem�be n�zni, vagy ha m�g is, h�t �llom a tekintet�t. �gy megyek v�gig a folyos�n, amikor is megl�tom �t. Megint azok a s�t�t, gonosz szemek, s m�r is...

Elragadott, nem enged el. Tudom, hogy zuhanok, nem sok�ra megint a padl�n k�t�k ki. Hirtelen elkap valaki. A lak�t�rsam az. �n is meglehet�sen magas vagyok, de � j�val magasabb n�lam. A karjaidban fekszem. Er�sen tart. A szemembe n�z �s azt mondja:

-Kyo, v�ge van. Gyere, �llj fel. Nincs mit�l f�lned, am�g a karjaimban tartalak.

Erre a mondatra elpirulok. Gondolom ez meg is l�tszik, mert � gyorsan a homlokomhoz kap, a keze l�gy �s selymes. Ijedten sz�lal meg:

-De hiszen te l�zas vagy. Gyere- azzal felemel -, azonnal elviszlek a gyeng�lked�re.

Er�sen szor�t, megsz�lalok. -De �n tudok j�rni.

Elengedem, de a l�baim �sszecsuklanak. -Tudsz a fen�t! Sz�l r�m. -R�m t�maszkodsz �s k�sz!

Megtettem, amit k�rt, h�t lehet neki ellen�llni? Felvitt a gyeng�lked�re, ahol r�gt�n �gyba lettem fektetve. K�t teljes h�tig ezen az �gyon fek�dtem �s egyetlen l�togatom mindig is h� szobat�rsam volt. Minden d�lut�n fel j�rt hozz�m, m�g akkor is ha sok volt a tanulnival�. A n�v�reknek hi�ba bizonygattam, hogy �n jobban vagyok m�r �s fel tudok kelni, nem engedtek ki.

K�t h�tig nem engedtek ki, �gy sz�pen lemaradtam mindenb�l, de f�leg k�l�nleges f�ldrajzb�l, a tan�r ezt kihaszn�lta �s �ra ut�n bejelentette, hogy abban a k�l�nleges kegyben r�szes�l�k, hogy korrepet�lni fog engem minden d�lut�n. Nem lelkesedtem t�ls�gosan az �tlet�rt, de nem volt mit tenni. Ha megszegem a tan�r parancs�t, kicsapnak, ez volt az egyik �s egyben legfontosabb szab�ly. Sose mondj ellent egy tan�rnak. B�rmit is k�r.

�gy azt�n iskola ut�n elindultam a folyos�n, Sensei ajtaja fel�. M�r r�m v�rt. Tiszt�ra �gy �reztem magamat, amikor a l�gy bet�ved a p�khoz. Azok a fekete, m�ly szemek. A hoszz� barna haj, nem is olyan rossz, mint amilyennek eddig l�ttam. Bel�ptem �s � r�gvest fel�m fordult. Megint hatalmukba ker�tettek azok a szemek, megsz�d�ltem, de nem �jultam el.

-�lj le! - utas�tott � �s �n megtettem amit k�rt. Miut�n le�ltem, le�lt � is velem szembe. -Gondolom tudsz r�la, hogy mennyi mindenr�l maradt�l le am�g beteg volt�l.

B�lintottam. Az �ra unalmasan telt. � felv�zolta nekem az els� �ra anyag�t, amir�l lemaradtam. Az �ra lassan telt, de v�ge lett. Mindennap mentem a k�l�n �r�kra, �s az igazat megvallva lassan elfelejtettem r�gi visz�lyomat a tan�rral, ha nem is �rtett�k meg j�l egym�st, akkor is rendes volt �s lassan �lvezet volt vele tanulni. A k�l�nleges �juldoz�s is elm�lt, amikor megszoktam Sensei k�l�nleges szem�t. Az egyik foglalkoz�s ugyanolyan volt, mint a m�sik, �m az utols� �r�n a Sensei oda j�tt a sz�kemhez �s eg�szen k�zel hajolt hozz�m.

-Mindent �rtesz?

K�rdezte. �n felakartam �llni �s � hagyta is ezt. �m egy hirtelen mozdulattal megfogott az ingem gall�rj�n�l �s a falhoz nyomott. Majd megcs�k�lt. Szabadulni akartam amikor nyelve a nyelvemhez �rt. De nem engedett a szor�t�son, nem hagyta, hogy kiszabaduljak. Egy �r�kk�val�s�gnak t�nt am�g fogott �s am�g a cs�kolt. A nyelve a torkomon volt �s fogaival a sz�mat harapta. Egy �r�kk�val�s�g volt, vagy csak �n �reztem annak? Elengedett. �n leestem a f�ldre. Minden porcik�mban remegtem �s nem tudtam sok�ig felfogni, hogy mi t�rt�nt.

-Err�l senkinek sem sz�lsz, meg�rtetted? K�rdezte �s �n hirtelen nem is tudtam, hogy mit csin�lok, h�t b�lintottam.

Azon az �jszak�n nem tudtam aludni. �lmatlanul forgol�dtam az �gyban �s csak azon a cs�kon j�rt az eszem. Nem tudtam kiverni a fejemb�l. Mi volt ez? Hirtelen felindul�s? Mi�rt... Mi�rt pont velem t�rt�nt ez? Sok�ig gondolkodtam, de elaludtam, r�m�lmokt�l k�s�rve, ideges �lom volt, de aludtam... S nem �reztem semmit, nem �reztem semmit. Semmit...